Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vízkereszt

 

Epiphania: az ünnep legelterjedtebb kifejezése. A római egyház Urunk megjelenésének, a keleti egyházak Úrjelenésként fordítják. 

Víz- és tömjénszentelés/házszentelés: az ünnep előestéjén a templomokban vizet és tömjént szentelnek, a vízkereszt kifejezés ebből a szokásból ered. A néphagyomány úgy tartotta, hogy a szentelt víz megvédte az embereket és az állatokat a betegségektől, ezért gyakran ittak belőle, illetve az állatok vizébe is csepegtettek.

A házszentelés hagyománya széles körben ismert volt: a plébános végigjárta a portákat, megszentelte a háziakat és az állatokat, az ajtófélfára pedig felírta a G+M+B monogramokat valamint az aktuális évszámot. A három kezdőbetű a napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – nevét takarta. A plébánost az úgynevezett lélekpénzzel fizették ki.

Háromkirályok: a hívők megemlékeznek arról, hogy Jézus születésekor a három napkeleti bölcset csillag vezette a jászolhoz, hogy üdvözítsék a Megváltót. A népszokásokban háromkirályjárás formájában jelent meg a hagyomány: a betlehemezéshez hasonlóan a gyermekek jelmezbe öltöztek, házról házról jártak és köszöntőket szavaltak, jutalmul pedig ajándékot kaptak.

Jézus születése: a kereszténység a 4. századig januárban ünnepelte Jézus születését. Az ortodox egyházak közül számos ma is január 7-én ünnepi a karácsonyt, az előző napon pedig karácsony vigíliáját.Krisztus megkeresztelkedése: János a Jordán folyóban keresztelte meg Jézust, mielőtt elkezdte a tanítását.

 

Évközi idő kezdete: a keresztény naptárban a karácsonyi időt az évközi idő váltja fel. A laikus nyelvezetben ez egyet jelent a karácsonyi ünnepek végével és a farsang kezdetével. A karácsonyfát is az ünnep utolsó napján, vízkeresztkor szokás leszedni.