Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagyböjt

nagyböjt 

A nagyböjt a húsvétot megelőző időszakra esik, melynek lényege a lelki felkészülés a kereszténység legfontosabb ünnepére, Jézus feltámadására. A magyar felekezetek különböző módon gondolkodnak a böjt jelentőségéről és szabályairól.

 

Római katolikusoknál hamvazószerdától nagyszombatig tart a nagyböjt.
 

 

A nagyböjt kialakulása a késő ókorra és a kora középkorra tehető. Az őskeresztények húsvét előtt egy-két napos vagy 40 órás böjtöt tartottak, a források a 3. századtól számolnak be a nagyhétre kiterjedő böjtről: hétfőtől csütörtökig csak kenyeret, sót és vizet fogyasztottak, pénteken és szombaton pedig tartózkodtak az étkezéstől. A negyven napos böjtről elsőként a nikaiai zsinat (Kr. u. 325) tesz említést, amely arról tanúskodik, hogy a keleti és a nyugati egyházak eltérő felfogást vallottak a böjtről. Ez a különbség – noha az évszázadok alatt formálódott – a mai napig megmaradt. A nagyböjtről alkotott keresztény felfogást tovább színesítik a reformáció felekezetei.


Római katolikus egyház
A keresztényüldözések idején eltérő liturgia alakul ki a különböző egyházközösségekben, az üldözések megszűnése után (Kr. u. 313) került előtérbe ezek egységesítése. A nikaiai zsinat az első kísérlet volt a tézisek összehangolására, és mivel minden keresztény közösség képviseltette magát, az első egyetemes zsinatnak nevezik. A zsinat 5. kánonja kitér a nyugati és a keleti egyházak nagyböjttel kapcsolatos szokásaira. A később megalakuló római katolikus egyház az előbb említett csoport hagyományaira épül, amelynek alapja, hogy a hétfőn kezdődő böjtbe beleszámít a nagyhét, a vasárnapot pedig nem tekintik böjtelő napnak. Ennek megfelelően hat héten keresztül összesen 36 napon át tartott a nagyböjt. Később a napok számát felkerekítették 40-re, így az időszak kezdete a ma ismert hamvazószerdára tolódott.

A szigorú nagyböjt általában már nem szokás, napjainkban a római katolikusoknál általánosan elfogadott, hogy

♦ hamvazószerdán és nagypénteken napi háromszor étkeznek, de csak egyszer laknak jól,

pénteki napokon nem fogyasztanak húst,

mindezek mellett előtérbe került a lelki felkészülés jelentősége.

nagyböjt: Bruegel - farsang és böjt csatája

id. Pieter Bruegel: Farsang és Böjt csatája (részlet)


Görög katolikus egyház
Az ortodoxiából kivált, a pápa fennhatóságát elfogadó egyház hívei elsősorban a történelmi Magyarország észak-keleti részén élnek. Nagyböjti szokásaik a nikaiai zsinat kelet ágához tatoznak, miszerint a hétfőn kezdődő nagyböjtbe nem számít bele a nagyhét, a vasárnap mellett pedig a szombatot sem tekintik böjtelő napnak (nagyszombat kivételével). Ennek megfelelően hét héten keresztül összesen 36 napon át tartott a nagyböjt. A napok számát szintén felkerekítették, azonban a nyugati rítustól eltérő módon: egy teljes hetet vezettek be előböjtnek, s mindezt megtoldották két előkészületi héttel, amikor fokozatosan elhagyták a hús és a vaj fogyasztását. (Érdemes megemlíteni, hogy a nagyböjtöt időszakra esett a hagyományos görög katolikus halottak napja is.)

Korábban a böjt igen szigorú volt és az előkészületi hetek miatt hosszúra nyúlt. Napjainkban a nagyböjt étkezési szokásai enyhültek:

húshagyó és vajhagyó vasárnappal kezdődő előkészületi időszak megtartása nem jellemző,

nagyböjt első napján és nagypénteken az állati eredetű termékek fogyasztása nem megengedett,

nagyböjt idején szerdán és pénteken hús fogyasztás nem megengedett,

nagyböjt hétköznapjai bűnbánati napok, amikor a hívők személyesen döntenek a böjt jellegéről (pl. lemondanak általuk kedvelt szokásról vagy jótékony cselekedetet végeznek),

mindezek mellett a nagyböjt a csend időszaka, amikor Istenhez, a családhoz és önmagukhoz kerülnek közelebb a hívők.


Református és evangélikus egyház
A reformátusoknál a külső szabályok háttérbe húzódnak, így nincs előírt nagyböjt. A felekezetalapító Kálvin szerint szükség szerint lehet böjtölni, de a húsvétot megelőző időszak elsősorban a lelki felkészülésről szól.
Az evangélikusok hasonlóképpen sem böjtölnek, a lelki megújulást tartják szem előtt.